Hetedik fejezet:)

Kicsit sokkolt a látvány hogy magamat látom magam előtt.Na jó ez furán hangzott de akkor is.
- Te meg ki vagy? - kérdezte tőlem.
- Amy Baker. És te?-néztem rá kerek szemekkel.
- Rosie Baker. Hogy lehetsz ugyanolyan mint én?! Nem lehet igaz...
- Úgy gondolom, hogy ikrek vagyunk.
- Nem, nekem nincs testvérem.
- Ezek szerint van. Mikor születtél?
- 1993. szeptember 22.
- Én is... - válaszolta ő.
- De ez hogy lehet?! Nekem anyu azt mondta nincs testvérem. Se apám.-legyezte magát a kezeivel.
- Nekem pedig az anyámról vélekedtek így.-mondtam unottan.
- Ezt én akkor sem hiszem el! 
- Hát pedig jobb ha elhiszed!-válaszoltam.Nem lehet valami észlény a csaj.
- Sajnálom, de nekem mennem kell. Randim lesz. Vagyis lenne, ha anyu nem hívott volna, hogy sürgősen menjek haza. - mesélte. - Bár mondjuk elég nehéz lesz úgy megkeresnem Harryt, hogy lemondom a randit, és nem sértődik meg. Remélem nem szakít velem...
- Ööö nem tudom kiről vagy miről beszélsz, de szívesen elmegyek helyetted! Végülis ugyanúgy nézünk ki. Talán nem tűnik fel neki!
- Köszönöm. Jó lenne! Egyébként Harry Styles az.
- NEM MONDOD KOMOLYAN? -ez komolyan beszél.Minden reggel látom azt a srácot a pletyka rovat műsorban.
- De komolyan mondom. Aztán semmi csók, semmi ilyesmin ne is gondolkozz! Ő az enyém. Értetted?
- Persze, persze. Más valami tudnivaló, óhaj, sóhaj?-vért ivott vagy mi?
- Lenne. Add meg  a számod, hogy fel tudjalak hívni.
Telefonszámot cseréltünk, majd rohant az anyukájához.Vettem egy mély levegőt ami átkutattam az egész plázát.Már majdnem föladtam mikor valaki hátulról megölelt.
-Szia Rosie!-köszönt lelkesen majd megpuszilta a homlokom.Már majdnem mondtam hogy Amy vagyok mikor észbe kaptam.
-Nos hova megyünk?-kérdeztem.
-A moziba.-válaszolt majd célba vettük a mozit.Megvettük a jegyeket majd sorba álltunk a büfénél.
-Te mit kérsz?-kérdezte tőlem.
-Egy nagy popcornt és egy nagy colát.-válaszoltam.Kicsit furán nézett rám.De héj meghívott és nem mondta mennyit kérhetek szóval..Bementünk a terembe majd elfoglaltuk a helyünket.Nem értettem semmit a filmből.Minek gyilkol az az elmebeteg.Így is kevesen vagyunk a földön.Komolyan mondom.Az ilyen filmektől lesz az ember terorista.De amint láttam az a göndör na szóval..valami H betűvel kezdődik a neve..mi is..hhmm..Horro nem nem biztos nem..akkor őő..Hizzy..áá biztos nem várjunk.Harry igen Harry.
-Na akkor én most megyek haza.-mondtam majd távozni akartam de ő vissza rántott.
-Héj ne vigyelek el.-kérdezte.
-Nem köszi inkább taxizok.-rántottam meg a vállam.Ő csak megrázta a fejét majd megcsókolt.Na jó lesz egy kis rész amit ki kell majd hagynom Rosienak de se baj.

6. fejezet

*Rosie szemszöge*
Elég furcsára sikeredett a meg nem történt randi Harryvel... Hogy mit értek ezalatt, hogy meg nem történt?

Nekem jött valaki a boltban. Hogy mi volt benne olyan furcsa? Hogy a csaj tök úgy nézett ki mint én.
- Te meg ki vagy? - kérdeztem tőle.
- Amy Baker. És te?
- Rosie Baker. Hogy lehetsz ugyanolyan mint én?! Nem lehet igaz...
- Úgy gondolom, hogy ikrek vagyunk.
- Nem, nekem nincs testvérem.
- Ezek szerint van. Mikor születtél?
- 1993. szeptember 22.
- Én is... - válaszolta ő.
- De ez hogy lehet?! Nekem anyu azt mondta nincs testvérem. Se apám.
- Nekem pedig az anyámról vélekedtek így.
- Ezt én akkor sem hiszem el! - nagyon nehéz volt felfogni, hogy az anyám egy egész életen át hazudott nekem.
- Hát pedig jobb ha elhiszed!
- Sajnálom, de nekem mennem kell. Randim lesz. Vagyis lenne, ha anyu nem hívott volna, hogy sürgősen menjek haza. - mondtam neki én. - Bár mondjuk elég nehéz lesz úgy megkeresnem Harryt, hogy lemondom a randit, és nem sértődik meg. Remélem nem szakít velem...
- Ööö nem tudom kiről vagy miről beszélsz, de szívesen elmegyek helyetted! Végülis ugyanúgy nézünk ki. Talán nem tűnik fel neki!
- Köszönöm. Jó lenne! Egyébként Harry Styles az.
- NEM MONDOD KOMOLYAN? - majd kigúvasztott szemekkel rám nézett.
- De komolyan mondom. Aztán semmi csók, semmi ilyesmin ne is gondolkozz! Ő az enyém. Értetted?
- Persze, persze. Más valami tudnivaló, óhaj, sóhaj?
- Lenne. Add meg  a számod, hogy fel tudjalak hívni.
Telefonszámot cseréltünk, majd rohantam haza anyuhoz.

- Anyu mi volt az a... - majd megláttam, hogy az asztalon áll, egy seprűvel a kezében.
- Szia Rosie! Bocsi hogy idehívtalak, de van egy egér a szekrényben...
- Oké. És miért engem hívtál?
- Mert te elintézed remélem.
- El.
Majd fogtam egy zacskót, odaraktam a szekrényhez, majd kinyitottam, és az egér belefutott.
- Köszi kislányom! - majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Nincsmit anyu!
Tudom, hogy mondanom kellett volna neki, hogy találkoztam az ikertestvéremmel, de nem tettem. Nem akarok még vele erről beszélni.
Tulajdonképpen életem legrosszabb napja. Anyu elrángatott haza egy nyamvadt egér miatt, és kiderült hogy van egy testvérem. Bár mondjuk ez nem igazán nevezhető rossznak...

Ötödik fejezet

*Harry szemszöge*

Miután a fiúk elmentek felhívtam a barátnőmet, Rosie-t. Megbeszéltünk egy randit a plázában.Nem volt  sok időm a találka kezdetéig,épp annyi,hogy át tudjak öltözni.Mikor kész lettem már indulhattam is.Gyorsan felkaptam a slusszkulcsot és már indultam is. A plázába egyenesen a megbeszélt helyre mentem.Már ott volt és várt.Rám.Ahogy megláttam a szívem vadul el kezdett dobogni.Ezt hívják szerelemnek,aszt hiszem. "Nem vett észre" gondoltam majd mögé osontam és hátulról megöleltem.Ő villámgyorsan megfordult majd ő is megölelt.
-Szia kicsim!

-Szia!Mizu?
-Hiányoztál.Erre elmosolyodott.
-Na és merre menjünk-kérdezte kiváncsian.
-Mozi?
-Szuper.
Elindultunk a mozi bejárata felé,ahol megvettem a jegyeket.Mikor sorba álltam a büfénél,hogy vegyek ezt-azt udvariasságból(mert tudom,hogy úgy sem eszik ilyeneket)megkérdem mit kér.
-Egy fél literes  sós popcornt és egy kólát.Köszi.
"Mia..? Soha nem enne ilyet...vagy talán rosszul emlékszem.Mindegy.De ma valahogy olyan más.Hiszen nincs rajta egy kiló smink.Talán,rájött,hogy nekem ő a legszebb smink nélkül is..." a gondolataimból a pultos srác ébresztett fel.Gyorsan leadtam a rendelést és fizettem.Bementünk a terembe ahol alig voltak.Gyorsan megkerestük a helyünket és leültünk.A film után pedig elmentünk sétálni.Mikor már elég későre járt elindultunk vissza a plázához hiszen ott a kocsim.Mondtam,neki,hogy hazaviszem,de ő ragaszkodott a taxihoz.Mielőtt beszállt volna búcsúzóul megcsókoltam.A csók fantasztikus volt! Mikor vége lett beszállt a taxiba.Intett egyet majd elhajtottak.Én beszálltam a kocsiba és hazamentem.Út közben elgondolkodtam:"ez a mai nap tökéletes volt.És Rosie! De valahogy ő ma más volt..jó értelemben.De miért nem akarta ,hogy haza vigyem? Na mindegy.A csajokat úgy is lehetetlen megérteni."Mikor haza értem egyenesen a szobámba mentem.Kicsit még néztem a tévé-t majd elaludtam.

Negyedik fejezet

-Háló.-szólt bele apukám a telefonba.Hála a jó égnek.Már azt hittem valami nagyon nagy baj történt vele mivel mikor én haza érek ő már nagyban a kanapé előtt ül és nézi a mecsett.
-Szia apa.Te meg hol a csudában vagy?-érdeklődtem.
-Jaj kincsem sajnálom de ma túl sok munkát kaptam.Ne haragúdj hogy nem szóltam.-mondta apa szomorú hanggal.
-Semmi baj nem haragszom.Van itthon valami kaja?-kérdeztem.
-Hát tudod ma akartam bevásárolni de közbe jött egy s más.Így nincs otthon semmi.-magyarázta.-Tudod mit.Az asztalon hagytam egy kis pénzt meny a plázába és vegyél valami kaját.Na de nekem mennem kell.Szia kicsim.-és letette a telefont.Vajon mi lehet ennyire sürgős?Inkább nem avatkozom bele.Nem az a tipus vagyok.Felkaptam a táskámat no meg a pénzemet és már otthon se voltam.Szerencsére közel van hozzánk a pláza így nem kellett annyit gyalogolnom.Az a jó ebben az üzlet helyiségben hogy nem tolonganak az emberek.Mármint úgy értem hogy nem kell a falhoz csapódnod hogy mondjuk a hentesig eljuss.Bementem az üzletbe és a pékség felé vettem az irányt.Annyira jó illat tengett az aurájában.Minden féle finomság volt kirakva a kirakatba.
-Szia mit adhatok?-kérdezte egy kedves kis idős hölgy a pult mögül.
-Nos szeretnék 2 darab pogácsát.-adtam le a rendelést.
-Már is adom.-berakta nekem egy szatyorba majd kifizettem az árut és távoztam a bódétól.Még volt egy csomó időm ezért úgy döntöttem körül nézek az üzletekben.Nem vagyok valami nagy díva így nem is tudom mi a havi trend vagy mi.Igazából nem is nagyon szeretem a divatot.Nem vagyok oda érte.Csak ami megtetszik azt megveszem.Bementem az első üzletbe amit megpillantottam.Nem találtam semmi olyan terméket ami meg fogott volna,így elhatároztam hogy bemegyek az illat szerekhez.Mindig ki van rakva a bejárathoz olyan kis papír fecnik.Na abból felkaptam egy marékkal és úgy masíroztam be az üzletbe.Ott is nagyon finom illatok terjengtek.A parfümök össze voltak keverve a levegőben így egy különleges illat áradt a helyiségből.Kipróbáltam minden féle parfümöt.Volt ami tetszett is így azt lekaptam a polcról és magamnál tartottam.Hátra felé kezdtem araszolni mivel megpillantottam egy nagyon gyönyörű üveget.Csak hogy nem kellett volna.Mivel neki mentem az illetőnek,aki el ejtette a táskáját.
-Juj nagyon sajnálom.-hajoltam le a földre majd felszedtem a táskát és a kezébe adtam.Várjunk csak...
-Semmi baj...-rám nézett és lefagytunk!Mi a fene....

 

Harmadik fejezet

*Rosie szemszöge*


Szóval. Először is a nevem Rosie Baker. Anyukámmal élek. Apámról nem tudok semmit. Anyu azt mondta, hogy amikor megszülettem, itt hagyott minket. Tulajdonképpen nem is vagyok kíváncsi rá, azok után amiket anyu mesélt róla.
Anyukámat pedig imádom. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Nagyon szép, és mindig tudja mit akar. Talpraesett, és lehet hogy szőke, de nagyon okos. Van egy közös hobbink, a vásárlás. Mindig együtt megyünk, és az is jó, hogy ugyanolyan izlésünk van.
Ja, és még egy valamit elfelejtettem! Az életem így is csodás, de azzal még csodásabb, hogy Harry Styles barátnője vagyok.



Ugyanolyan reggelnek indult mint a tegnapi. Elég nehezen kászálódtam ki az ágyból. Jó hogy anyu a kedvenc reggelimmel várt lennt: finom csokis müzli.
- Szia kicsim! Hogy aludtál?
- Elég jól... Azt álmodtam, hogy van egy ikertestvérem. Elég furcsa volt.
- De ez csak egy álom!
- Igen. Anyu ha megreggeliztem kimegyünk a parkba a csajokkal jó?
-Persze menjetek csak.
Gyorsan felöltöztem, sminkeltem, és indultam is.

A lányok már a parkban vártak rám.
- Szia Rosie! - köszönt nekem Emily és Dominica.
- Sziasztok! Mizu veletek? Megvagytok?
- Meg. Képzeld el Emilynek barátja van...
- Komolyan? Gratulálok. Hogy hívják?
- Mattnek. Igazán nagyon helyes...
Emily hosszú ódákat kezdett zengeni a barátjáról. Mikor a közepénél tartott, megszólalt a telefonom. Harry hívott. Találkozót szeretne a plázában.

Második fejezet

* Harry szemszöge*

Épp az ágy mellett térdeltem és Louit kerestem a macskámat. Hát persze,hogy nincs itt. Elkiáltottam magam:
-Loui gyere ide! Már hallottam is a választ:

-Két másodperc és ottvagyok nálad Harry! 

-Nem te! Hanem a macska!- mire ezt kimondtam már bent is volt a szobámban.

-Óó, azt hittem én kellek neked.-mondta és szomorú fejet vágott.

-Jajj.Loui te is kellesz nekem. Mikor meghallotta felderült az arca és egy vad táncba kezdett.

-Nemáár! el fogod riasztani Louit.

-Ugyan Harry, nincs itt senki más csak mi ketten. Válasz helyett hozzá vágtam egy párnát.

Őrült párnacsatába kezdtünk. Csak akkor lett vége amikor lentről valami csörömpölést hallottunk.

-Mi a fene volt ez?-kérdeztem kissé rémülten.

-Nemtudom,de remélen nem a répáimat akarják megenni!

Lementünk megnézni mégis mi volt az.A látvány mind kettőnket sokkolt.

-KEVIIIN!!!Kevin jól vagy??

-Loui mégis mit csináltál??

-Én? Semmit!

-Nem te, hanem a macska!

-Ő bántotta Kevint!

Kevin Louis házi galambja. És Loui(a macska) ezek szerint ebédet látott benne.

-Rossz,rossz cicamica vagy!

Mivel már megvolt a macskám ezért ledőltem egy kanapéra.Louis pedig fogta magát és elkezdett kitúrni.

Ezzel is elvoltunk egy darabig. Három óra körül Már nagyon untuk magunkat ezért áthívtuk a fiúkat.

Tíz perc múlva már mind együtt x-boxoztunk.

Első fejezet

*Amy szemszöge*
Apukám mindig is arra tanított hogy kövessem az álmaimat.Még akkor is ha akadályba tévedek.Nos az álmom az lenne hogy egyszer végre valahára találkozzak az anyukámmal.De ez lehetetlen.Mivel kiskoromban elváltak a szüleim és én apukámmal élek.Nem azt mondom hogy utálom,mert nagyon is imádom az apukámat.Csak olyan egyedül érzem magam néha ebben a nagy házban.Sokszor kérdezősködtem hogy van e testvérem de apukám soha nem akart róluk beszélni.Nem tudom miért ezért nem is feszegettem a témát.Napjaim hátra lévő részét egy boltban töltöm.Nagyon szeretek itt dolgozni mivel ez egy virág bolt.Persze a mai napomat is itt töltöttem.Amikor belépek az üzletbe már jobb kedvem lesz.Mivel a szobát ellepi a finom virág illat és olyan vidámabb lesz az egész.Már épp a pult felé haladtam amikor valaki a hátamra ugrott.Azt hittem ott esek össze.1.azért mivel a szív bajt hozta rám az illető.2.pedig azért mert nem pehely súlyú.Kicsit lelkileg össze szedtem magam az volt kb. 2 másodperc majd vettem egy nagy lendületet és le dobtam a hátamról,majd megfordultam.
-Te meg mit keresel itt?Úgy tudtam hogy ma még dolgozol?-lepődtem meg.
-Ma szabad napos vagyok.Amúgy fel segítenél a földről mert nem valami puha a padló.-mondta Molly.Ó hogy elfelejtettem volna valamit?Ja igen.Molly az én legjobb barátnőm.Igazából ő az egyetlen barátnőm.Mivel én amolyan félős tipus vagyok.
-Ó.Hát azt nekem meg honnan kellett volna tudnom?-kérdeztem idegesen majd fel segítettem a földről.
-Nem tudom.Csak meg akartalak lepni téged.-nyafogta.
-Hát az sikerül.A szívem majd kiesett a helyéről.-mondtam,majd színpadiasan a kezemet a szívemre helyeztem.
-Na azért túlzásba ne ess.-nevetett fel.Majd megforgattam a szemeimet és a pult felé vettem az irányt.Nem is szoktam túlzásokba esni már nem azért.Felvettem a kis zöld köténykémet majd vártam a vevőket.Molly addig olvasgatott valami könyvet aminek elég bizar volt a kinézete.
-Khm..Molly az a könyv miért néz ki úgy mint ha most tépte volna szét a kutya?-érdeklődtem.
-Nos azért mert a padláson találtam.Még a nagymamámé volt.-mesélte majd újra olvasásnak kezdett.Nem is akartam zavarni ezért hagytam had olvasson.Igazából a napom unalmasan telt.Igaz volt pár vendég akiknek nagy elvárásaik voltak de ahoz képest elég uncsi nap volt.Molly előbb lelécelt így egyedül maradtam a boltban.Mikor letelt a munka időm bezártam az üzletet és haza mentem.Haza felé bandukolva azon gondolkodtam vajon egyedül fogok e megöregedni mert megmondom őszintén van rá esély.Mivel nem vagyok valami elsöprő tipus.Mikor a haza értem az arcom piros volt és egy kicsit fáztam is.De várjunk miért nincs fent a fűtés?Apám ilyen kor már itthon szokott csücsülni és nézi a számára fontos mecset.Nagyon furcsa!Kicsit meg is ijedtem így keresésére indultam a házban.Majd mikor nem találtam már is tárcsáztam a számát.Kicsöngött.....